– Mert nincs szó rendkívüli tisztújításról, és palotaforradalom alatt mégis csak ezt lehetne érteni. A november végi kongresszuson az alapszabály szerint nem is lehet személyi kérdésekről dönteni. Bár a választmány kétharmada vagy a kongresszus kiírhatna felmenő rendszerű rendkívüli tisztújítást, ez két hónapig tart, azaz a helyi és a megyei szervezeteknek karácsonykor, újévkor kellene új vezetőket választania. Jövőre viszont mindenképpen tisztújítás lesz, és azt gondolom, hogy mielőbb, az év első felében meg kell tartani.
– Rendben, nincs palotaforradalom. Mi van? Elnökváltó hangulat? Elégedetlenség?
– Az MSZP támogatottsága nyilvánvalóan nem találkozik a szimpatizánsok, a párttagok és -vezetők elvárásával. Ismerve a pártelnököt, biztos vagyok benne, hogy ő sem elégedett az eredménnyel. Azt sem értékelném túl, hogy nem mindenkinek tetszik a pártvezetés, ez régi hagyomány nálunk. De sokan elégedetlenek és türelmetlenek.
– Ön is?
– Általános frakcióvezető-helyettesként a képviselőcsoport munkájáért felelek, másokat nem akarok minősíteni.
– Akadnak, akik Tóbiás József lehetséges utódjaként említik. Van ilyen terve?
– Arról tudok beszélni, hogy szerintem mit kell tenni, ebből következik a válaszom. Radikális változásra van szükség, először is abban, hogy a következő tisztújításon egy összetartó és felkészült csapat álljon fel, amely ha kimegy az ajtón, azt sugározza, hogy tudja, mit akar, és érdemes hozzá csatlakozni.
|
| Koncz György / Népszabadság |
– Ez tényleg radikális változás lenne.
– Bizony. Pedig meggyőződésem, hogy a pártok közül a legtöbb felkészült, politikai vezetésre alkalmas ember nálunk található meg – csak lehet, hogy nem mindig a megfelelő helyen. Ha létrejön ez a csapat, olyan gond nem lesz, hogy szeretnék a háttérbe húzódni, kivárni és a fotelből zsűrizni a többieket. Egyetlen feltételem, hogy személyes lojalitásra épülő vezetésben nem akarok részt venni. Igyekszem a teljesítményemmel érvényesülni, 36 éves vagyok, ilyen alapon még ráérek bármilyen vezetőtisztséget betölteni.
– Kérdés, hogy az MSZP is ráér-e.
– Ez nagy kérdés. Ezért mondom, hogy ha van egy jó csapat, amely nem az előző vezetés politikai hulláján keresztül akar előrejutni, akkor majd eldöntöm, milyen szerepet vállalok benne. Azt a luxust biztosan nem engedem meg, hogy azt mondjam: még két évig dolgozzon valaki helyettem, aztán beszállok. Mert félreértés ne essék: a pártunk léte a tét. Ha nem növünk fel a feladathoz, mindenki csak pozíciót akar, aki meg nem, az a következő tisztújításra várva kritizálja és húzza vissza a vezetőket, az az MSZP létezését veszélyezteti.
– Mai formájában van még jövője az MSZP-nek?
– Az egyfordulós választási rendszerből az következik, hogy vagy lesz egy erős párt a baloldalon, amelyhez akár személyek, akár szervezetek csatlakozhatnak, és aztán valamilyen szövetségben indulnak a választáson, vagy nem lesz belőlünk semmi. Az a célom, hogy az MSZP legyen az a párt, amelyhez a többiek – már befutott politikusok, szakemberek – csatlakozni akarnak. Minden más megoldás, akár az előválasztás, akár az íróasztal melletti szövetségkötés csak elveszi a levegőt a politikai tartalom elől.
– Pedig ahhoz, hogy világos legyen, mit akar, kit képvisel az MSZP, elvileg tisztújítás sem kell.
– Akkor nézzük a tartalmat! Aki azt mondja, hogy a fizetés emeléséről szóló javaslatunk nem baloldali, vagy hogy ez nem egy adekvát kérdés ma, nem mond igazat. Három csoport van, amelynek az érdekeit a szocialista pártnak radikálisan – mondják, hogy populistán, nem érdekel – képviselnie kell: a pályakezdő munkanélküli fiatalok, a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok. Ők azok, akik az állam segítsége nélkül kiszolgáltatottak, nem tudnak előrejutni. Nekik kell elmondanunk azt az egyszerű üzenetet, hogy ezektől a gazemberektől visszavesszük az ellopott milliárdokat, elzárjuk az új nemzeti burzsoázia gazdagodását célzó csapokat, és a felszabaduló pénzből emeljük a béreket és a minimálnyugdíjat, hogy senkinek ne kelljen a megélhetésért elhagynia ezt az országot, vagy épp megfagynia a saját lakásában egy ledogozott élet után.
– Nem az a kérdés, hogy baloldali követelés-e a fizetésemelés, hanem az: reális és hiteles-e?
– Az MSZP 2002-ben 50 százalékkal emelte a közalkalmazotti béreket. Lehet dödögni arról, hogy amiatt adósodott el az ország, szállt el a költségvetés, de ez egyszerű hazugság. A béremelés éppen azt a folyamatot állította meg, ami most is zajlik: a pályaelhagyást és az elvándorlást a pedagógusoknál és az egészségügyben. Nem stadiont vagy kisvasutat építettünk, nem a Várba költöztettük a miniszterelnököt, hanem odaadtuk a pénzt az embereknek.
|
| Koncz György/Népszabadság |
– 2002 után azért történt még egy s más a baloldali kormányok alatt.
– De én erre vagyok büszke a pártom múltjából, ezt tartom vállalhatónak – szemben például Gyurcsány Ferenccel. Hozzáteszem: ma már a gazdasághoz értők is azt mondják, a növekedés gátja az, hogy az alacsony bérek miatt nincs elég szakember, mert aki teheti, lelépett.
– Amiről beszél, szakítás a 2006 utáni kormánypolitikával.
– Hú, nem tudom, mit csináltunk öt évig, de ha nem sikerült radikálisan szakítani a gyurcsányi politikával, az baj.
– Azzal a helyzettel nem sikerült szakítani, hogy Gyurcsány megkerülhetetlen a baloldalon.
– Nem véletlenül nem hoztam szóba eddig más pártokat. De meggyőződésem, hogy a többi, magát baloldalinak nevező párt – a Demokratikus Koalíció is – tisztes liberális politikát folytat. Attól még, hogy Gyurcsány baloldalinak nevezi magát, nem lesz az. A mi szempontunkból ez azért lényeges, mert ha mindenki baloldalinak címkézi magát, az csak arról szól, hogy mi nem tesszük jól a dolgunkat. Ha az MSZP jól működő, erős baloldali párt lesz, az el fogja dönteni ezt a kérdést, és mindenféle harc vagy verekedés nélkül világossá válik, hogy a baloldali politikát akaróknak kire kell szavazniuk. Aki meg liberális válaszokat ad, az legyen már kedves büszkén vállalni ezt, és szedje össze szervezetszerűen a nagyvárosi liberális szavazókat! Az is van 5-15 százalék. Nem véletlenül működött ez a modell az MSZP és az SZDSZ között. Így lehet megverni a Fideszt és a Jobbikot is.
– 2018-ról beszél?
– Mi másról beszélnék?
– Ambiciózus a jelenlegi támogatottsági adatokat látva.
– És azt ki jósolta meg, hogy a Fidesz a tavaly októberi 38 százalékról idén júniusra 20 százalékra esik vissza?
– Ahonnan megint erősödni kezdett.
– És 24 százalékon áll, ráadásul a Jobbik kárára erősödik. Nem az a kérdés, hogy az emberek el akarják-e küldeni a fenébe a Fideszt. Az a kérdés, hogy tudunk-e egy erős és összetartó pártot csinálni, hiteles üzenetekkel, olyat, amelyik képes integrálni a változásért tenni akarókat az egyszerű támogatótól akár egy lehetséges későbbi miniszterjelöltig. Lehet, hogy nem leszünk képesek rá, lehet, hogy nincs bennünk elég bölcsesség, és azok lesznek többségben, akik azt számolgatják, hogyan férnek be a listán az első tíz közé. Nekik az az üzenetem, hogy szerintem arra nem vezet út, és azon a listán már ők sem fognak elférni.
